Egy régi utópia fiataloknak - Lois Lowry - Az emlékek őre

Sok-sok évvel ezelőtt, még általános iskolában kaptam le a sulikönyvtár polcáról ezt a regényt, emlékszem, hogy a borító kapta el a figyelmemet. Nagy lelkesen haza is vittem és végigolvastam, de ennyi volt, nem ragadott meg nagyon, el is feledkeztem róla. Egészen addig, míg egy beszélgetés során szóba nem jött, és kiderült, hogy több ismerősöm is a gyerekkora egyik meghatározó regényének tartja. Szöget ütött a fejemben, hogy vajon engem miért nem ragadott meg annyira, ezért gyorsan újra nekiestem.

Utópia gyerekeknek

Az újraolvasás során nagyon meglepődtem rajta, hogy voltaképp milyen sok részletre emlékszem, ahhoz képest, hogy nem hagyott bennem mély nyomokat a regény. Konkrét jelenetek maradtak meg az elmém rejtett zugaiban, és bizony jól elbújtak, mert barátok közt is legalább 12 éve volt utoljára a kezemben a regény.

Ebből jöttem rá, hogy mennyire jól is van felépítve a regény világa. A végletekig részletes, annyi apróság van, amin el lehet gondolkodni. Ez pedig nem csak a felnőtteknek érdekes, ha ilyen erőteljesen megmaradtak benne ilyen kis részletek, abból én arra következtetek, hogy egy gyereknek is rengeteg gondolkodni valót ad. 

A röhejesen egyszerű világ mögött egy olyan rendszer van, amely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt egészen lélegzetelállító, az ember jobban körül szeretne nézni benne, többet megtudni róla. Ahogy azonban egyre jobban megismerjük, annál nyomasztóbb és rémisztőbb az egész. Külön erősödik ez azzal, ahogyan a főszereplő is egyre többet lát belőle, vele együtt borzadunk el tőle egyre jobban.

Közösség

A regény szereplői végtelenül egyszerűek - valamilyen szinten ez is a lényege a regény világának. Mindennek és mindenkinek konkrét funkciója van, mindenre van egy szabály, minden azért van, hogy az emberiség fennmaradjon és jól működjön.

Épp ezért a regény egyik kulcsfontosságú eleme a közösség, ez engem talán még jobban megragadott, mint az emlékek és azok őrzője. Órákon át lehetne vitázni arról, hogy az embernek mit és mennyit kellene/kell/illik feladnia önmagából egy közösség érdekében. Elgondolkodhatunk erről kisebb kontextusban is, nem kell feltétlenül a regény világában mozogni. Egy család, egy munkahelyi közösség, egy iskola, mennyi mindent követel meg belőlünk.

A történet ezt szerintem csodálatosan szemlélteti egy fiatal olvasónak, de ez talán mégis inkább egy olyan elem, amely a felnőtteknek okozhat több fejtörést.

Ráadásul nem kevés morális problémát is felvet a regény, például, hogy miért is korlátozták le, hogy minden család-egységben csak egy fiú és egy lány gyerek lehet. Elsőre meglepő, esetleg taszító, mégis, vajon nincs mögötte valamennyi igazság?

SPOILER ALERT

A befejezés

Nálam itt csúszott el a regény. Sajnos ennyi egyszerűen nem elég, mert szerintem ez nem egy olyan befejezés, amely beleillene a regény világába. Jonas egyszerűen elrohan, semmi magyarázat, semmi konkrétum egy olyan utópiában, ahol mindennek megvan a maga helye, minden meg van magyarázva.

Nekem az egyetlen logikus magyarázat az volt, hogy Jonas nem bírja elviselni az emlékek és a jelenlegi világ közötti szakadékot, hogy nem tudja igazán megosztani senkivel, ezért megőrül (magyarázat lenne a szánkós jelenetre). Ehhez a megoldáshoz azonban egyszerűen nekem nem elég drámai a befejezés, hoppon maradtam, hogy mi is a történet igazi vége. 

Kicsit olyan, mintha az írónőnek túl közeli határidőre kellett volna dolgoznia, nem fért bele olyan befejezés, amit elképzelt, így levágta valami köztes megoldással. 

Az is felmerült bennem, hogy egyszerűen csak azóta fejlődött a tinédzsereknek írt utópia/disztópia műfaja és megemelkedett az ingerküszöbünk. Az emlékek őre mégis több, mint 20 éve íródott, azóta rengeteg különböző féle és fajta katasztrófa után helyreállított disztópikus világot és az elleni harcot láttunk, talán csak annyi az egész, hogy már nem tudom úgy értékelni az ilyen "egyszerűbb" befejezést, mint régen.

Összesítés

Nekem továbbra sem lett kedvencem a regény, nem is tartom annyira meghatározónak, mint sokan körülöttem.

Mégis, a regény által felvázolt világ rengeteg érdekes gondolatot és vitatémát vet fel, amelyeken mindenképpen megéri merengeni egy kicsit. 

Fiatal gyerekeknek (szerintem kb. 12 éves kortól lenne ideális, a főszereplő is ennyi idős a regényben) mindenképp jó bevezető lehet a disztópiák világába, de mindenképp érdemes velük leülni, akár együtt olvasni, vagy miután befejezte a regényt, megbeszélni az olvasottakat.

Megj.: A filmadaptációt semmiképp nem ajánlom, a regénynek épp a lényegét nem adja át.