Az én rajongásom is a House miatt lángolt fel, ám amint kicsit többet láttam abból, hogy mi mindent is csinál, elvesztem. Nemcsak remek zenész (aki pár éve Budapesten is koncertezett, itt egy videó), és jó színész, de kiváló humorista is (A Bit of Fry and Laurie), aki bizony könyvet is írt. Jó pár éve már, talán 2007-et írtunk, mikor először nekikezdtem az olvasásnak, és bizony nem tetszett. Sok mindent elmond, hogy a könyv összefoglalójában akkor még nem értettem a referenciát Guy Richie filmjeire. Szó se róla, talán 60 oldal után letettem.
Nemrégiben azonban újra rátaláltam, és azzá a könyvé vált, amely miatt nem akarod, hogy elérj abba a megállóba ahová tartasz a busszal. Azzá a könyvvé, amelyen annyira felvihogtam az éjszaka közepén, hogy berohantak hozzám, valami baj történt-e. Jelenleg sajnos rengeteget dolgozom, így megmaradt buszozós könyvnek szegény, de miatta most várom, hogy BKV-zhassak.
Kimérten pörgős
Az egyik ok amiért nem lehet letenni a könyvet, hogy megállás nélkül történik valami. Folyton robognak az események, sziporkáznak a poénok a legváratlanabb pillanatokban, miközben az egészet átjárja a masszív irónia és szarkazmus. Tipikus angol humor, amelynek én nagyon nagy rajongója vagyok, de erős a gyanúm, hogy nem mindenkinek jön be annyira, szerintem ez az ami leginkább eltántoríthat valakit a regénytől.
Fontos megemlítenem, hogy egy olyan erős felütéssel kezd a történet, amit ritkán látni, tagadhatatlan, hogy felkapja rá az ember a fejét.
Tegyük fel, hogy el kell törnöd egy ember karját. A jobbat vagy a balt, nem számít. A lényeg, hogy el kell törnöd, mert ha nem… nos, ez sem igazán fontos. Legyen elég annyi, hogy ha nem töröd el, akkor nem számíthatsz túl sok jóra.Thomas Lang mintegy véletlenül keveredik az eseményekbe, és épp olyan tanácstalanul kapkodja a fejét, mint az olvasó. Senkiben sem lehet megbízni, még Langben sem. Ahogy próbáljuk kibogozni, mi a fene is folyik épp, folyton megtörténik, hogy mire épp rájönnénk, hirtelen valami a visszájára fordítja az egészet.
Emiatt a történet minden oldalon tartogat valami meglepetést, amit a lenyűgözött olvasó úgy vár, mintha egy kisgyerek lenne, aki épp a Kinder tojás sárgáját nyitja.
Férfikönyv?
Emlékszem, mikor először letettem, az azért volt, mert azt gondoltam, túlságosan férfiaknak írták. Kétségtelen, hogy maffiatörténet, sok bunyóval, macho poénnal és fegyverekkel, ám egyáltalán nem erre van kiélezve. A sorok között én a fiatal Laurie-t látom, egy pohár whiskey-vel a kezében, amint a történetet meséli, mint valami hosszabb viccet.
Ez egyébként érdekes aspektusa a könyvnek számomra. Talán csak az én Dr. House-tól szennyezett elmém az oka, de Lang karakterét nem tudom nem Hugh Laurie formájában elképzelni. Talán egy kicsit ez is jelzi mennyire benne van az ő stílusa, szíve, lelke a regényben.
Ettől függetlenül a könyv (szinte műfajából adódóan) tényleg inkább férfiközönségnek szól, de szerintem nem kéne, hogy eltántorítsa a lányokat az olvasásától, legalábbis azokat semmiképp, akik el tudnak tekinteni a sablonos női karakterektől, mivel ők aztán tényleg erőteljes mellékvágányon vannak.
Miért osztja meg az embereket?
Minél több véleményt olvasok, annál inkább azt látom, hogy két táborra szakadtak az olvasók: akik imádták, és akik végig se olvasták.
Amint már írtam, eleinte én is az előbbiek táborába tartoztam, most átugrottam a másik oldalra.
Nagyon sokan szerintem elsősorban azért csalódtak a könyvben, mert valami House-szerűt vártak tőle. Gyanítom a regény sose kapott volna akkora népszerűséget a sorozat nélkül, de a bukása is ebben rejlett, túl sok elvárással ugrottak neki a House-rajongók.
Emellett persze a már említett angol humor is erős megosztó tényező lehet, ezt is vagy szereti valaki, vagy nem. Aki úgy általában szereti a Monty Pythont, a Blackaddert, vagy úgy általában a brit kultúrát, annak mindenképp megér egy próbát.
Összegzést egylőre nem merek írni, ha a regény végére értem, mindenképp megosztom!
Addig is, azt tudtátok, hogy Hugh Laurie játszotta az egyik gonosztevőt a 101 kiskutyában Mark Williams-el? :o)
Hát, végére értem. A poénok megmaradtak, a lendület viszont elfogyott, sajnos a történet nagyon ellaposodik, én kifejezetten untam a végjátékot. Kár érte.
Mégis, az eleje, és a remek poénok (angol humor rajongóknak különösen) miatt továbbra is ajnálom, ha mást nem, átfutni. Pár kacajt mindenképp tud adni egy unalmas délutánra.
