10+1 "BDSM" klisé: Tara Sue Me - Az alávetett

A BDSM könyvek egy újabb csemegéjével érkezem, amely valamilyen oknál fogva idén jelent meg Magyarországon, pedig a Szürke ötven árnyalata egyik forrása volt annak idején. Az ilyen műfajú regények egyik legerősebbjének gondolom, kezdem azt is gondolni, hogy igazából ez indította el igazán a műfajt, ebből jöttek azok a klisék, amelyektől már mindannyian kezdünk megőrülni. Ezeken a kliséken keresztül viszont szerintem nagyon jól meg lehet mutatni, miben is erősebb ez a regény, mint a többi társa.

1. Gazdag pasi, nem olyan nagyon gazdag lány
A lány vagyona variálható, mindenesetre mindenképp kevesebb pénze van, mint a pasinak. Sokan rótták fel annak idején a Szürkének is, hogy egész másképp alakult volna a történet, ha Christian csak egy sima csóka, aki nincs kitömve pénzzel. A helyzet itt is adott, férfikarakterünket szétveti a lóvé, így nem nézik mezei erőszaktevőnek.

2. Az elválaszthatatlan legjobb barát
Lehetőleg együtt lakik a hősnőnkkel, vagy legalábbis közel hozzá, hogy minden létező szotuációban eljátszhassa a felnőttet, vagy erkölcsi támaszt nyújthasson. Ő maga nem űzi a hősnő szexuális vágyait, így néha szülői fejcsóválással kezelheti a a hősnő párkapcsolati fordulatait.

3. Az elválaszthatatlan legjobb barát + a pasi rokona
Az elválaszthatatlan legjobb barát természetesen összejön a hősnő pasijának rokonával, így minden fontosabb eseménynél ott lehet, segítheti a hősnőnket.

4. Első találkozás a pasi irodájában
Biztosítandó, hogy a férfi főszereplő egyből autoritatív szerepben jelenjen meg, a hősnőnk először a pasi irodájában találkozik vele. Ideális esetben van egy recepciós hölgy is aki bevezeti az irodába.

5. A pasinak önmagáról elnevezett cége van
Ez a pont azt hiszem sok magyarázatot nem igényel. (West Industries, Grey Enterprises, Crossfire, stb.)

6. A pasi minden barátja egyből látja, hogy a hősnővel egymásnak lettek teremtve
Ideális esetben ezt a pasi egyik barátja vagy rokona közli is a hősnővel, hogy ezen rágódhasson egy darabig. A pasi természetesen kivirágzik, amint a hősnővel van, sose viselkedett így előtte. A hősnő a pasinak nem tipikus esete, mivel barna a haja, a pasit pedig azelőtt mindig szőkékkel látták. De ez a kapcsolat most tényleg más, mint az eddigiek.

7. A pasi érzelmileg labilis egy gyerekkori trauma miatt
Lehetőleg egy örökbefogadott árva is emellett. Amúgy nem lenne ilen furcsa szexuális ízlése, próbál is megváltozni, különösen a hősnő megjelenése miatt. Mindig bajosan mutatja ki az érzelmeit, a hősnő szerelmével eleinte nem tud mit kezdeni.

8. Legalább egy mondvacsinált probléma miatt van egy nagy konfliktusa a szerelmespárnak
Mindenképp olyan probléma kell, amelyet igazából egy óra beszélgetéssel meg lehet oldani, de a férfi problémái miatt ez nem megoldható. Maga a probléma is legtöbb esetben a férfi érzelmi labilitásában gyökeredzik. A pár legalább egy héten át gyötrődik, mire tudnak magukkal kezdeni.

9. A pasi mindennél kicsit félrebillenti a fejét, amelyet legalább egy kicsit érdekesnek talál
Valamilyen oknál fogva ez a mozdulat nagyon népszerű domináns férfiszereplőknél.

10. Szerződésben rögzítik a feltételeket
Vagy legalábbis megjelenik egy szerződés a regény folyamán. Lehetőleg tartalmazza, hogy a hősnőnek rendszeresen ennie kell és edzéstervet is kap, amelyet szigorúan be kell tartani. Az alávetettben pluszban az is meg van adva, hogy a hősnőnek minden nap legalább 8 órát kell aludnia.

+1 A regény minimum trilógia, hogy a sztorit jó sokáig el lehessen húzni
Tara Sue Me esetében a trilógia inkább két kötetnek számít, mivel a 2. rész TELJESEN ugyanaz, mint az első, csak a pasi szemszögéből. Szó szerint, mivel még csak minimális plusz információt sem ad hozzá az eredeti történethez. A harmadik részt még nem olvastam, majd talán egyszer.

Összesítés

A felsorolt klisék ellenére Az alávetett kiemelkedik az összes többi hasonló műfajú regény közül. Valószínűleg ez azért is van, mert ez volt az egyik első történet, amely népszerű is lett, a Szürke könyvek és a Crossfire könyvek is ebből a regényből építkeztek. Nagyságrendekkel jobb minőségű, mint keőobbi társai.
A két főszereplőnk szinte már tényleg árnyalt és érdekes, különösen a pasinál jó látni, hogy a csodálatos test és a szexgépezet ellenére nyomokban emberi lényt is tartalmaz. Bár a mellékszereplők felszínesek és sablonosak, egyáltalán nem idegesítőek, annyira útban sincsenek a történetnek, helyenként még előre is viszik a történetet, így még létjogosultságuk is van.
A történet semmi meglepő elemet nem tartalmaz, ennek ellenére mégis olvasmányos, az olvasó figyelmét is leköti.
A szexjeleneteken látszik, hogy az írónő legalább egy hét kutatómumkát belefektetett a dologba, szinte már tényleg lehet BDSM-nek nevezni azt, amit a szereplőink csinálnak, bár itt is a legtöbb esetben eléggé finom jeleneteket látunk. Kicsit több érdekesség mehetett volna. Ennek ellenére mindegyik izgi, nem repetitívek. Persze itt is megvan, hogy a hősnő már attól mindig elszáll, ha a pasi ránéz, de ezen túllépve még életszerű is.
Külön kiemelném, hogy a megfogalmazáson látszik, hogy az írónő talán még fogalmazni is tud. Nem akartam minden mondatot átírni, ami alapból jó pont.
Ha csak egyetlenegy ilyen műfajú regényt akartok elolvasni, én ezt javaslom.

Még egy utolsó dolog, a hősnőnk tudatalattija természetesen ebben a regényben is megszemélyesül.
Ja igen, a két szereplő nevét már elfelejtettem.

Michel Faber: A bíbor szirom és a fehér

Egy külföldi youtuber ajánlása alapjan rendeltem meg a regenyt, mert rengeteg olyasmivel kecsegtetett, ami alapvetően érdekelni szokott egy történetben. Az 1800-as évek Angliája, a szegények és gazdagok mindennapi élete, a régi London, egyszóval egy életközeli történelmi regény. A prostitúció pikáns témája már tényleg csak fűszerezi a dolgot. Hatalmas kötetről van szó, 900 apróbetűs oldalon keresztül követhetünk több szereplőt is. Én végtelenül élveztem, rengeteg dolog megfogott benne, párat most el is sorolok.

Bűnös leskelődés

A regény az első oldalaitól kezdve egészen magával ragadja az olvasót, ennek oka pedig nem más, mint a narrációs technika. A mindentudó elbeszélő ugyanis nem csak mesél, hanem ki is szól az olvasónak, gyakorlatilag végigvezeti az eseményeken. Az egész történet is egy az olvasónak szóló figyelmeztetéssel indul: Watch your step, jeep your wits about you; you will need them. (Vigyázz, hová lépsz, tartsd magadnál minden leleményed; szükséged lesz rájuk.)

Folyamatosan irányítja az olvasó figyelmét, mint egy idegenvezető. Maga a narrátor is szereplővé válik a regényben, a legfontosabb kapocs a szereplők és az olvasó közt. Ő pedig ezt ki is használja, folyamatosan játszik azzal, hogy néhol háttérbe vonul, eltűnik, hogy a szereplők is tudjanak érvényesülni, néha pedig váratlanul megjelenik, hogy átrángassa az olvasót valahova máshova.

Annyira intenzíven ránt így be a történet, hogy az olvasó egy ponton már szinte kényelmetlenül érzi magát, mintha leskelődne. Különösen erős ez az érzés akkor, amikor a szókimondóbb, nyersebb részekhez érünk, de erről még úgyis lesz szó.

Én most olvastam először ilyesmit, és teljesen magával ragadott, a könyv talán  legnagyobb erősségének gondolom, amiért már önmagában is érdemes belekezdeni.

Oxford Street, London, 1875

Londoni látkép

Aki szereti a történelmi regényeket tudja, hogy mennyire fontos az, hogy tájékozódni tudjunk térben és időben, felismerjük, hogy épp merre járunk, szinte halljuk a lovaskocsik zörgését és magunk előtt lássuk a korabeli ruhák minden kis csipkéjét. 

Faber regényében ez is megvan, a legapróbb részletig mindent láthatunk, akár azt is, hogy milyen fogamzásgátlási módszereket használtak a korabeli prostituáltak. 

Tényleg minden gyönyörű és elborzasztó részét megmutatja a viktoriánus Londonnak, köztük például olyasmiket is, amiket akkoriban se mondtak igazán ki. A Guardian például azt írta a regényről, hogy Dickens ilyet írt volna, ha megtehette volna. 

Itt pedig el is értünk ahhoz, ami külön érdekesség: a szexualitás. Mivel a történet főszereplője egy Sugár nevű prostituált, evidens, hogy elég sok a meztelenkedés és a felnőtt tartalom. A test, az érzékek a regény egyik fókusza, és nem épp úgy közelíti meg a dolgot, ahogy azt feltétlenül várnánk. Végtelenül nyers, egyáltalán nem az élvezeteket mutatja meg, sokkal inkább azt, amikor valami nem jó. Emiatt is van az olvasóban egy bizsergő érzés, hogy valamiért egyszerűen semmi nem stimmel.

Betegség

Minél előrébb haladunk a történetben, egyre inkább érezzük azt, hogy egyszerűen senki nem viselkedik úgy, mint kéne. Valahogy minden szereplőben idővel csak azt látjuk, ami nem jó, ami sötét és reménytelen hangulatot kelt.

Ennek ellenére a karakterek a végletekig részletesek, kidolgozottak, érdekesek. Nekem egy ponton olyan hangulatom lett a regény olvasásától, mint amit akkor éreztem, mikor a Requiem egy álomért láttam. Aggdtam értük, segíteni akartam nekik, de esélyem se volt, így csak a teljes reménytelenséget éreztem.

Mindeközben pedig a regény sötét volta ellenére is izgalmas maradt, ķözben pedig nem rugaszkodott el a földtől, valóságos maradt.

Összegzés

Rengeteget tudnék még írni a regényről, de csak annyit mondanék: talán az elmúlt öt évem egyik legjobb olvasmánya volt, az egyik kedvencemmé vált. 

Ha már esetleg valaki olvasta, azt is hozzátenném, hogy érdemes megfigyelni, milyen hasonlóságok vannak a Jane Eyre és eközött a regény között.

Kifejezetten csak felnőtteknek ajánlanám, közülük is csak azoknak, akik bírják az erősebb témákat.

A regényből egyébként sorozat is készült, talán arra is érdemes egy pillantást vetni.