Tinidráma - John Green: Alaszka nyomában

Nemrégiben kocsival mentem egy hosszabb útra, és arra gondoltam, megpróbálkozom egy hangoskönyvvel. Az élményről egy másik posztban írok majd, addig is lássuk magát a regényt. Eddig mindig tartózkodtam John Green regényeitől, valahogy túl nagy felhajtás volt a Csillagainkban a hiba körül. Gondoltam egy másik regénnyel indítok, és szerintem nem döntöttem rosszul.

Első minden

A történet egy teljesen semmilyen főszereplővel indul, aki rávette a szüleit, hogy bentlakásos iskolába költözzön, mivel ettől azt reméli, hogy végre beindul az élete. Eddig nem voltak barátai, nem volt szerelmes, nem bulizott, híres emberek utolsó szavait gyűjti, és az anyja szervez neki búcsúbulit, amire szinte senki nem megy el. A srác tehát egy jelentéktelen senki.

Természetesen amint megérkezik az új iskolába, minden megváltozik, hirtelen csüggnek rajta a haverok, dohanyozni kezd, és természetesen megjelenik Alaska, a különc nagymenő lány is.

Az iskola meghozza a várt változásokat, majd bekövetkezik egy tragédia, amely felforgatja a baráti társaság életét.

Szerethető karakterek

Bár Alaska számomra egy teljesen jelentéktelen kislánynak tűnt, aki a flegmaságával menőzik, arra jöttem rá, hogy tinédzserként nyáladzó csodálattal viseltettem az Alaska-félékért. Biztos van valami oka, talán az, hogy fiatalként elképesztő azt látni, ha valaki minden szabályt fel tud rúgni.
A fiúkról leginkább egy csomóban lehet beszélni, szerintem teljesen jól szimbolizálnak minden karaktert, amely feltűnhet egy iskola keretein belül. Édesek, ahogy mindannyian próbálnak a lehető legvagányabbak lenni, kellemes nosztalgiát kelthetnek mindenkiben, aki már túl van a kamaszkoron.

Érdekes stílus

Amint azt valószínűleg sokan tudjátok, John Green a youtube-on is tevékenykedik videóbloggerként, és azon kevés youtube-írók egyike, aki előbb volt író, mint vlogger. Ez látszik is, minőségben messzemenően jobb a könyve, mint bármelyik más vloggernek, erről a tèmáról is egyszer majd talán írok egy szösszenetet.
Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy eszméletlenül rá lehet ismerni a beszédstílusára a regényben, ami engem kicsit meglepett. Valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy íróként kicsit más hangnemet vesz fel az ember, belebújik valaki más bőrébe bújik.
Miles azonban előttem egész végig egy tinédzser méretű John Greenként jelent meg, ami szerintem nem túl jó. Igenis, legalább valamiben legyen már más a regénye, mint ő maga.

Értékelés

Kamaszként olvasni szerintem hatalmas élmény lehet a regényt, mindenki találhat olyan szereplőt, akiben magára ismer, akivel azonosulni tud.
Én, aki kiléptem már a kamaszkorból, nagyon sokszor találtam unalmasnak a történetet, azok a dolgok, amik a szereplők számára egész monumentálisak voltak, nekem már lejárt lemez volt.
Felnőtteknek teht nem ajánlom annyira meleg szívvel, fiataloknak azonban remek élményt nyújthat.