Nem nehéz olvasmány
Maga a regény körülbelül 200 oldal hosszú, egy délután alatt kivégezhető. Persze nem csak a hossza miatt, nem sok kihívással kecsegtet az olvasás terén. Tökéletes választás, ha valakinek például valamilyen olvasós kihíváshoz még pont egy könyv hiányzik, tényleg nagyon gyorsan végig lehet futni.
Ebben az egyszerűségben azonban mégis boncolgat olyan kérdéseket, amelyeken rendesen el lehet merengeni. A fülszöveg ugyan nem mondja, de voltaképpen szerintem mindenki tudja, hogy a történet azzal kezdődik, hogy Mia és családja autóbalesetet szenvednek, mely után Mia kilép a testéből döntésre kényszerül, hogy visszatér-e a széthullott életébe, vagy inkább a halált választja.
A regény maga talán egy nap alatt játszódik, amíg Mia kritikus állapotban kórházban fekszik, közben pedig kitekintést nyerünk arra, milyen boldog élete volt addig. Mindene a zene, csellistának készül, van egy hiperszuper barátja, aki egyre közelebb kerül ahhoz, hogy rocksztár legyen, a családja pedig igazán idilli.
Remek képet fest arról a történet, hogy egy katasztrófa után mennyire tökéletesnek tűnik minden, ami előtte volt, mennyire eltörpül minden régebbi probléma.
Valahogy mégis, nekem túlságosan egyszerűen volt megoldva az egész, láttuk már ezt a témakört máshogyan, ahol sikerült érdekesebben, árnyaltabban bemutatni, mi is áll egy ilyen döntés mögött.
Kérdéses részek
Én több helyen is fennakadtam a regény gondolatmenetén, valószínűleg ez is az oka annak, hogy voltaképpen nem élveztem annyira az olvasását.
Először is, valószínűleg sokkal könnyebb elfogadni a regény alapkoncepcióját (out-of-body experience), ha valaki alapból is hisz abban, hogy ez megtörténhet. Én az ilyen történetekkel mindig szkeptikus voltam, és itt is az maradtam, a regény sehogy sem tudott meggyőzni arról, hogy ez megtörténhet. Konkrét jeleneteket is tudnék mondani, amikor a regény próbálkozik, de az valamennyire spoileres lenne, szóval nem fogom itt és most felsorolni őket, hogy ne lőjek el semmilyen meglepetést. Olvasás közben esetleg érdemes figyelni, hogy mik is ezek a pontok.
Ha azonban valaki nem hiszi el, hogy megtörténhet, hogy Mia kilép a testéből, akkor értelmét veszti voltaképp az egész történet, hiába tesszük fel a kérdést, hogy menni, vagy maradni? mert voltaképp a döntés nem az ő kezdében van. Pláne, hogy el is hangzik az a mondat, hogy van, amikor nem mi hozzuk a döntéseinket, hanem csak úgy megtörténnek velünk. Így egyszerűen lekerül a süly az egész konfliktusról.
Ráadásul nekem egy picit több volt a közhely, mint kellett volna, egy ponton kicsit úgy éreztem magam, mintha egy életigazságokról szóló idézetgyűjteményt olvasnék.
Karakterek
Sajnos itt volt a másik buktató, legalábbis számomra. A jelenben mindenki szörnyen egysíkú, kicsit olyan érzésem volt, hogy akkor, ha a párbeszédekben felcserélgetnénk a neveket, ugyanolyan hiteles lenne mindegyik. Ez pedig nagy hiba, ha a fő karaktereink, akik miatt Mia esetleg úgy dönthetne, hogy marad, voltaképp nem is érdekesek.
Persze, Mia emlékeiből kiderül hogy mennyi minden érdekes dolgot csináltak együtt, de valahogy akkor is, mindenki vészesen ugyanúgy hangzik.
Senkiről nem tudunk igazán sok mindent mondani, apuka punk, anyuka vagány, öcsi szeretnivaló, a barátnő zsidó, a barát rockzenész, stb. Valahogy senki nem lép túl a neki megadott szerepen, amitől én nem éreztem annyira izgalmasnak őket, mint kellett volna.
Összesítés
Én egyáltalán nem voltam annyira elragadtatva ettől a regénytől, mint amit a rengeteg ajánló és kritika sugallt. Elsősorban olyanoknak ajánlanám, akik még soha nem olvastak ilyen témában, mert nekik rengeteg új gondolkodnivalót adhat a regény.
Aki már olvasott hasonlót, az szerintem unalmasnak és könnyen kitalálhatónak fogja érezni a történetet, inkább ajánlanám helyette A Highgate Temető Ikrei című regényt Audrey Niffeneggertől. Szerintem sokkal érdekesebben mutatja be azokat a kérdéseket, amelyeket ez a regény épp csak karcol.
No comments:
Post a Comment