Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Nagyon régóta volt az olvasási listámon A szél árnyéka, nem teljesen értem, miért nem olvastam el előbb. Nagyon vonzó téma, gyakorlatilag csak jót olvastam róla, ráadásul egy jó hosszú regény (jobb szeretek olyan regényt olvasni, amely jó sokáig velem marad és nem végzem ki egy délután alatt). Nem is okozott csalódást, a könyv nagyon jó olvasásélményt és egy kis gondolkodnivalót is adott nekem.

Történet könyvrajongóknak

Akit kicsit is érdekel az olvasás, az írás, a könyvkiadás, a fordítás, a szerkesztés, a könyveladás és bármi más, ami könyvekkel vagy olvasással kapcsolatos, az biztosan találni fog valamit ebben a regényben, amely magával ragadja.

Ráadásul aki tényleg a könyvszakma valamely részén dolgozik, kicsit meg fogja találni önmagát a regény oldalain. Mivel én magam fordítással is foglalkozom, nekem Nuria Monfort volt ez a karakter, félre kellett tennem a regényt, hogy vihogjak kicsit, mikor elolvastam azt a részt, amikor megismerjük hogy néz ki a lakása és az íróasztala - mert többé-kevésbé ez tényleg így van.

A regény során ráadásul a történetmesélés és írás szinte minden formája megjelenik: van vers, van levél, van naplóbejegyzés, van önéletrajz, van mesélés (mármint szóban) és még egy csomó féle mód, ahogyan egy történet eljuthat a befogadójához.

Külön szuper, hogy eddig mindenkitől, aki olvasta, azt hallottam ,hogy elgondolkodott azon, neki melyik volt az a regény, ami ennyire megragadta őt, vele maradt akár éveken át. Persze én is elgondolkodtam ezen, újra is olvastam a napokban, talán még egy posztot is fogok írni róla.

Carlos Ruiz Zafón

Latinos mese az életről

Ahogy olvastam a regényt, nekem folyton az jutott eszembe, hogy pontosan ilyennek képzeltem egy spanyol könyvet. Zafón regénye az első spanyol regény, amelyet olvastam, és tudom, hogy egy regény alapján nem lehet kijelenteni valamit, nekem mégis az volt az érzésem, hogy abba tökéletesen beleillett a stílusa, amit a spanyol kultúráról és a latinos habitusról tudok. 

Kicsit meseszerű az egész, rengeteg metafora, attól eltekintve, hogy az egész történet a való világban, Barcelona utcáin játszódik, egész varázslatosnak tűnik. 

Helyenként talán pontosan emiatt nehéz olvasni, még a mellékszálaknak is mellékszálai vannak, még a metaforának is metaforája van. Idegtépőnek nem mondanám, de párszor megkérdeztem magamtól, hogy voltaképp miért is kellett az a regénybe. A végére azonban összeáll, semelyik plusz infó nem azért van, hogy az olvasó dolgát nehezítse, a regény végére valóban teljes lesz a kép, mindenkit megismerünk.

Barcelona, Sagrada Familia

Nyomozás Barcelonában

Nekem sok időbe telt, mire leesett, de a regény központi szála voltaképpen egy krimi. Halleluja, még jó, hogy odáig vagyok a krimikért. A rengeteg történet és kaland, amelyen Daniel Sempere keresztülmegy, voltaképp mind arra szolgál, hogy kiderüljön, mi történt (a regénybeli) A szél árnyéka írójával, Julián Carax-szal, valamint, hogy ki az a rejtélyes alak, a Danielt követi mióta kapcsolatba került a könyvvel. 

Elképesztően izgalmas történet rajzolódik ki, az utolsó száz oldal során tényleg minden összeér. 

Persze megeshet, hogy mire eljutunk addig, ahol tálcán kínálják a megoldást, már rég kitaláltuk mi a helyzet, de még így is nagyon érdekes látni, ahogy a szerző megmutatja mi történt. Szerintem nagyon szépen van megoldva a magyarázat, ha másért nem is, ezért biztos megéri eljutni az utolsó oldalakig. Bár a regény közepe felé eléggé leül a nyomozás, nem nagyon történik sok izgalmas dolog, elszaporodnak a feleslegesnek tűnő mellékszálak, én mindenképp azt mondanám, maradjatok a szereplőkkel, érdemes.

A regény karakterei ráadásul mindannyian magával ragadóak, Daniel szerintem korrekt főhős, Fermín Romero de Torres elbűvölő, kellemes őket követni. Fermín ráadásul véget nem érően szórakoztató, biztosra veszem, hogy mindenkinek az ismeretségi körében van egy ennyire bolond, szabad lelkű ember.

Összesítés

Akik szeretik az olvasást, érdeklik őket a könyvek, azoknak mindenképpen ajánlom Zafón regényét. 

Elég nagy olvasmány, helyenként nem is igazán egyszerű, kihívásnak mindenesetre szuper és megéri az erőfeszítést.

Kb. 16 éves kortól ajánlom, nem is feltétlen a felnőtt tartalom miatt, egyszerűen csak azért, mert mindenképp be kell nőjön az ember feje lágya egy egész kicsit, hogy maximálisan kiélvezhesse azt, amit ez a regény nyújthat.

Utána pedig tényleg érdemes elgondolkodni: nektek melyik volt az az olvasmány, amely meghatározó szerepet kapott az életetekben?
U.I.: A mostani magyar kiadás végén a Tűzrózsa című novella is ott van, amely az Elfeledett Könyvek Temetőjének történetét meséli el.

A könyv egyébként egy trilógia első kötete, még gondolkodom, hogy el szeretném-e olvasni a második részt. Nem azért, mert nem érzem érdemesnek a folytatásra, egyszerűen csak anyira teljes és szép képet adott a lezárással, hogy félek, a második nem érné el az elvárásaimat. Ha van, aki olvasta, ti mit ajánlanátok?