Saturday 30 April 2016

Antiszürke - Sophie Morgan: Az engedelmesség naplója

A Szürke 50 árnyalatának óriási sikerével természetesen megjelent rengeteg másik BDSM-hez kapcsolódó regény is, futótűzként terjedt a téma. Sophie Morgan regénye azzal a kritikával került elém, hogy na ez aztán megmutatja milyen a szürke-történet a valóságban. Érdekes, megosztó élmény volt ezt a regényt olvasni. Egyfelől, mert folyamatosan ott lebegett a szemem előtt, hogy itt aztán az író tudta miről beszél (szemben E.L. James kapuzárási pánikos képzelgésével), másfelől azonban folyamatosan ott volt az is, hogy ez a regény testesíti meg valószínűleg legjobban a BDSM közösség minden ellenszenvét a Szürke-jelenséggel szemben. Több-e azonban Morgan regénye egy ellenkönyvnél?


Mit értek az alatt, hogy ellenkönyv?

Valószínűleg senkinek nem mondok újat azzal, mikor kijelentem, hogy az a tábor, amelyik nem imádta a Szürke 50 árnyalata trilógiát, az fortyogó gyűlölettel támadta. Rengetegen vetették fel azt, hogy James nem arról ír, amit BDSM-ként reklámoz, hanem egy érzelmi terrorban tartott nőről és egy bántalmazó férfiról. Millió cikk jelent meg arról, hogy mennyire veszélyes, hogy ilyen formában hozzák meg középkorú nők kedvét a kötözős szexhez, mert Anastasia Steele története nem egy megegyezésen alapuló BDSM kapcsolatról szól, hanem egy párkapcsolaton belüli erőszakról. Anastasia nincs tudatában annak, hogy mibe keveri magát. Ennél nem fejtem ki jobban, az egésznek az a lényege, hogy rengeteg ellenérzés merült fel a regényekkel kapcsolatban.
Na, Az engedelmesség naplója pontosan ezt lovagolja meg, a BDSM hirtelen popularitását, valamint azt, hogy sokan elkezdtek olyan regényeket keresni, amelyek az igazi BDSM-ről szólnak. Szembemegy mindennel, amit a Szürke-trilógia képvisel, erre pedig a legjobb szimbólum a magyar borító, amely szerintem végtelenül viccesen ötvözi a Twilight és Szürke borítókat.
Érdekes tükröt tart az ellenfelével szemben, megmutatja, hogy valójában mi is történik egy BDSM kapcsolatban. Rengeteget reflektál is rá, ezeken a mondatokon én például nagyon jókat kacarásztam. A kedvenceim között volt az, mikor a főszereplő Sophie viccesen azt mondta, hogy nem egy rohadt szerződést kötnek az épp aktuális férfival.
Ezekkel a szélsőséges példákkal emlékeztet a regény minket rengetegszer arra, voltaképp miért is íródhatott.


Végre nem egy nyüzüge főszereplő

A regény talán legnagyobb erőssége az, hogy egy olyan főszereplőt jelenít meg, aki bármennyire is élvezi azt, hogy lekötözik, megverik, dominálják, voltaképp mégis egy nagyon karakán csaj. Nem kertel, nem kerülgeti a forró kását, elmesél mindent, ami miatt vívódik.
Nekem ebből úgy tűnt, hogy a regény elsősorban azt szeretné megmutatni, hogy attól, hogy valakinek olyan a szexuális ízlése, amilyen, még nem egy gyenge ember, sőt. Kiállni azt a rengeteg játékot, amit eljátszanak vele (kegyetlen részletességgel leírva), nem semmi erőt és akaratot, esetleg makacsságot követel.


Kegyetlen részletesség, kegyetlen monotonitás

Amikor Sophie Morgan regényét azzal reklámozzák, hogy ez tényleg egy BDSM könyv, nem viccelnek. Valóban nagyon kemény felnőtt tartalom van benne, ami helyenként megterhelően sok, voltak részek, amiket én például átugrottam, mert egyszerűen túl durva volt, túl hosszan húzva, nem bírtam.
Ráadásul, ahogy a történet halad előre, természetesen folyamatosan fokozódik a durvaság, ahogy Sophie is egyre mélyebben belekerül ebbe a világba. Egy ponton már nem elég néhány suhintás egy hajkefe fejével, egyre durvább dolgok kellenek neki. Persze ebből adódik, hogy a megjelenő férfikarakterek is egyre rejtélyesebbek, durvábbak. Van tehát a regényben egy erős fokozódás.
Van azonban egya pont, mikor ez a sok durvaság szinte önmaga paródiájába fordul át, különösen azért, mert egyre több Szürke-referencia jelenik meg, amelyeken nem lehet nem nevetgélni, valamint egyszerűen unalmassá válik, hogy folyamatosan ugyanazt játsszák el Sophie-val. Kicsit olyan érzést kelt az olvasóban, mintha a BDSM egyetlen cselekvés lenne, pedig ez valószínűleg nincs így.

Összesítés

Hát, ezt a regényt mindenképp csak erős idegzetű felnőtt olvasóknak javasolnám, akik ráadásul rendelkeznek valamennyi nyitottsággal (már ha amúgy nem ismerik a BDSM-et). Sok mást nem lehet róla mondani, vagy elolvassa valaki, vagy nem.
Ha valakit feldühített a Szürke 50 árnyalata, akkro azonban ez mindenképp egy szórakoztató olvasmány lehet.
Irodalmi szempontból persze nem valami nagy élmény, de alapvetően el kell ismerni, senki nem is azért olvassa el valaki az ilyesmi témájú regényeket. :D

No comments:

Post a Comment