Tanácstalanok klubja, azaz Nick Hornby - Egy fiúról

Le kell szögeznem, én soha nem láttam a filmet. Vagyis, egy jelenetet láttam, amiben a kisfiú a cipője nélkül kopogtat Hugh Grant ajtaján. Valami oknál fogva évek óta halogatom, hogy majd egyszer elolvasom ezt a regényt. Most pedig végre eljött az ideje, mert nemrégiben, mikor épp egy könyvesboltban jártam, a kezembe akadt, érdekes mód először a borítója miatt, csak aztán jöttem rá, hogy ez az a kötet, amit évek óta halogatok. Most pedig íme, nagyjából két délután alatt végigolvastam, spoiler alert, imádtam.

Ez a regény szeret téged

Az Egy fiúról egy hihetetlenül szerethető történet. Valamilyen oknál fogva mindegyik karakter az ember szívéhez nő, olyan gyermekien kedvesek és szerencsétlenek. Mintha levinné a történetet 12 évesbe, gyermeki egyszerűséggel pendít meg olyan iszonyatos témákat, mint a bullying, a depresszió, az öngyilkosság, egy család szétszakadása, a magány. Rengeteg dolgot ad, amelyről muszáj beszélni, a regény pedig partner ebben, lekuporodik melléd, hogy kisírhasd magad a vállán.
Viccet félretéve, ami engem a legjobban megragadott, az tényleg az volt, ahogyan egy magányos, különc gyerek szemüvegén át láthattuk ezt a borzalmas világot, amelyben az egyetlen kapaszkodó egy borzasztóan felelőtlen felnőtt férfi, aki soha életében semmit sem tett le az asztalra. Szinte biztosra veszem, hogy mindenki megtalál benne egy olyan tragédiát, amelyet maga is átélt már, és amelyet itt kicsit újra feldolgozhat.
Én is így voltam vele, több olyan történetszál is volt, amellyel Marcus-szal vagy Willel osztozni tudtam. Kicsit olyan volt, mint egyfajta terápia, regénybe bújtatva. Amikor pedig a legrosszabbul éreztem magam, a történet vett egy olyan vicces/kedves fordulatot, amellyel kicsit én is jobban fel tudtam mindent dolgozni magam körül.
És pont ez a lényege is, mert szinte minden fejezetével bebizonyítja neked, hogy bármilyen borzalmas is az élet, nem vagy egyedül.

Mindenkiben ott a gyerek

A regény egyik legnagyobb erőssége a sok színes és érdekes karakter. Annyira árnyaltak és izgalmasak, még úgyis, hogy mindegyikük szomorú és magányos. Ezek azok a figurák, akiket képes lennék meghívni a nappalimba, hogy beszélgessünk egy kicsit, még úgy is, hogy a szó legrosszab értelmében britek egytől egyig. Mármint savanyú a humoruk és igazán nem mondanak ki semmit nyíltan, inkább elbújtatják a mondandójukat valami modorosság, vagy szúrós megjegyzés mögé.
Mégis, amire az egész regény kilyukad az az, hogy mindenkiben ott van az az ártatlan gyerek, aki nem tudja mit kezdjen a rémisztő világgal maga körül. Marcusnál ez persze egyértelmű, hiszen ő maga is gyerek, a Willben elrejtett gyerek azonban sokszor sikoltozik, hogy végre előtörhessen. Will olyan tudatlan és annyira nem tud mit kezdeni a felnőtt érzelmekkel és értékekkel, hogy az ember elgondolkodik, hogyan tudott eddig életben maradni.
Aztán ahogy a történet halad előre, az összesodródott karakterek valahogy elkezdik megtalálni az egész káosz értelmét, elkezdik segíteni egymást, az olvasó pedig olyan feeling good érzéssel teszi le a kötetet, amely akár egy hétig is üzemanyagként szolgálhat a szürke hétköznapokra.

Nem is nagyon szeretnék többet írni a regényről, mert voltaképpen kimerítettem, ami szerintem igazán érdekessé és izgalmassá teszi. A legfontosabb eleme, hogy tényleg jó érzést kelt az emberben, és talán egy kis támaszt is nyújt, hogy nem vagyunk annyira szerencsétlenek ebben a nagy világban, mint azt gondolnánk.
Annyi azonban biztos, hogy inkább egyetemtől felfelé ajánlanám, mert szerintem ennyi tapasztalat minimum kell ahhoz, hogy igazán átérezzük a szereplők tanácstalanságát.

U.I.: Azt az egyet mindenképp szeretném megjegyezni, hogy ideje lenne egy újrafordításnak. Leginkább a magyarra lefordított népszerű angol dalcímek zavartak, engem nagyon kizökkentettek. A 90-es években ez még simán jó volt, mert itthon annyira nem voltak ismertek ezek a szófordulatok, mára azonban szerintem könnyedén beleférne például a Both Sides Now "A másik oldal" helyett. Ettől függetlenül nagy taps M. Nagy Miklósnak, ezeken az apró kis (számomra) zavaró dolgokon kívül nekem nagyon tetszett a magyar szöveg.