Tuesday 12 April 2016

Gyalogtúra Angliában - Harold Fry valószínűtlen utazása

Rachel Joyce első regénye, amelybe nagyon sok dolgot emelt bele a saját életéből, egy nyugdíjas úrról szól, aki egy nap elindul egy 900 km-es túrára, mert szentül hisz benne, megmentheti egy régen látott kollégáját. Szívszorító történet az elfojtott emlékekről, hogy mennyi mindent él meg egy ember egy élet alatt. Egy történet, amihez internet kell, és nem azért, amiért gondolnátok. Egyszerűen csak érdemes rákeresni mindegyik helyre, ahol Harold megfordul, mert Anglia gyönyörű részein bandukol át. Ha másért nem is, egy angliai körutazás megtervezéséhez remek anyag a könyv, de szerencsére másért is érdemes elolvasni.

Gyönyörűen felépített történet

Ami igazán megragadó volt ebben a regényben, hogy azzal párhuzamosan tudunk meg egyre többet Harold Fry életéről, ahogy ő maga is egyre több mindennel szembesül a saját múltjával. Lassan fedi fel a slussz poénjait a regény (még ha tapasztaltabb krimiolvasók könnyedén ki is találhatják mi a csavar), Harold zarándokútjának vége, a regény tetőpontja, egyenesen szívbemarkoló.
Jellegzetes utazótörténet, megvannak benne a szokott karakterek, akik segítik, vagy hátráltatják a zarándok útját, és megvannak a szokott kétségek, azok a pontok, ahol majdnem visszafordul, vagy vonatra száll, hogy pár óra alatt odaérjen egy hetekig tartó út helyett. Persze végül eléri a célját, rengeteg emberi történetet hall, mindenkinek ad magából egy kicsit.
Ettől függetlenül, én sajnos nem tudtam levetkőzni magamról, annyira sokszor eszembe jutott Forrest Gump futása, hogy helyenként egyszerűen nem tudtam komolyan venni a történetet, azt vártam, hogy Harold is odafordul a követőihez, és azt mondja nekik, elfáradt, most inkább hazamegy.
És ez volt az egyik nagy problémám is a regénnyel: nem tudtam teljesen komolyan venni.


Szürreális

Általában az összes ilyen személyes utazással, önmegismeréses történettel ez a problémám. Annyira a személyt és a csodálatos felismeréseket, múltba révedést, csodákat helyezi előtérbe, hogy megfeledkezik arról, hogy mi a valóság. Nem azt mondom, hogy a szerző tökéletesen elrugaszkodott a valóságtól, mert hallottunk már vakokról és mezítlábas hippikről, akik teljesítették az El Camino-t. Mégis, a semmiből nem lesz ilyen út, valahogy igenis rá kell készülni.
Meg kell ugyan jeleznem, hogy én általában nem tudom magam beleélni az ilyen regényekbe, egyszerűen csak nagyon ritkán van olyan karakter, aki tud annyira érdekelni, hogy végig akarjam követni egy ilyen úton.

Egy fontos dolgot kell még megjegyeznem, az pedig a borító, meg úgy az egész regény kinézete. A kötet ugyanis egyszerűen gyönyörű. Mikor megrendeltem a bookdepository-n, nem is kicsit közrejátszott, hogy hihetetlenül megtetszett a kinézete. Egyszerű, de meseszép illusztrációkkal kezdődik minden fejezet, amelyek valahogy nagyban hozzáadnak a regény hangulatához.


Összességében én nem voltam olyan nagyon elájulva ettől a könyvtől, de nem is tartom rossznak. Ajánlani mindenképp annak ajánlanám, aki szereti a zarándokutakról szóló történeteket, mert annak ez egy főnyeremény. Családtörténetek rajongóinak is nagyon tetszhet a történet, mert nem semmi titkok derülnek ki Fry életéről.
Viszonylag gyorsan végigolvasható, egy nyugis hétvégére pont tökéletes.

No comments:

Post a Comment