Varró Dani gyerekverse - egy év múltán

A napokban az egyik like-vadász weboldal ismét előkapta a farzsebéből Varró Dániel Hat jó játék kisbabáknak című versét, gondolom instant kattintásokra volt szükségük. A történet annyi, hogy fel vannak háborodva, hogy kerülhet be a vers egy iskolai tankönyvbe, mikor állati veszélyes dolgokat sorol fel remek mókaként. Aztán jönnek a szülők, akik azt gondolják, ezzel árt a gyerekeknek és veszélybe sodorja őket. Mitöbb, Varró a saját gyerekeit is biztos veszélyezteti, csak egy pszichopata lehet, annyi szent.

Nekem több okból is csalódás a sok-sok megosztás.

Elsősorban, hogy annyi tájékozatlan ember van, aki meg se nézi mikori a cikk maga. Annyi forráskritika egyetlen hőbörgőben sincs, hogy utánanézzen, mi ez. Sokan a költő nevét se találták el, kezdem azt gondolni, hogy biztos van olyan, aki magát a verset sem olvasta mielőtt savazni kezdte. Voltaképp jó magyar szokás, hogy nekitámadunk mindennek, amin épp csámcsogni lehet.

Másodsorban, hogy mennyi funkcionális analfabéta jár-kel az országban. Hihetetlen, mennyire lerí a megosztókról, hogy mennyit foglalkoznak olyan könyvek olvasásával, ami mondjuk meghaladja az átlag magyar ponyvairodalmat (már ha olvas bármit is). Hihetetlenül veszélyesnek gondolom azt, hogy ennyi ember alapvető szövegértése van ennyire a béka segge alatt. Azért is veszélyes ez, mert az ilyen és ehhez hasonló tudás hiánya miatt annyira röhejesen könnyen átverhető lesz egy ember. Ha a mezei iróniát nem érzi ki egy gyerekversből, mit kezd egy adásvételi szerződéssel vagy esetleg egy komolyabb hitel felvételével?

Harmadszor pedig az is szomorú, hogy rengeteg "Facebook-kapcsolatomról" tudtam meg, hogy milyen szinten van a szövegértése. És bármilyen elképesztő, ez a vita hihetetlenül jól megmutatja, hogy kik azok, akik egyetemre jártak vagy foglalkoztak irodalommal, olvasással - ők vannak a vita másik oldalán.

Ha kicsit végiggondoljuk, és a hőbörgők kommentjei alapján kitöröltetjük Varró versét a tankönyvből, az alábbi művek betiltását is meg kéne fontolni:

• Tolsztoj: Anna Karenyina
  Nemcsak, hogy házasságtörésre buzdít a bűnös szenvedély nevében, de egyetlen megoldásként az öngyilkosságot ajánlja fel.
• Arany János: Toldi
  Egy nehéz kővel megölni valakit nem megfelelő konfliktuskezelés.
• E.L. James: A szürke ötven árnyalata
  Miféle bűnös gondolatokat ültet el az olvasói agyakban? Gusztustalan! Nem beszélve arról, hogy veszélyes is, hiszen ha valaki nekiáll kipróbálni ezeket, komoly sérüléseket is szenvedhet.
• Bocaccio: Dekameron
  9. osztályban kötelező egy olyan mű, amely korának egyik leginkább pajzán irományának számított? Hát mit tanul a gyerek?
• Goethe: Faust
  A főszereplő eladja a lelkét a sátánnak a tudásért. Van kérdés?
• Ottlik Géza: Iskola a határon
  A szereplők megállás nélkül káromkodnak. Még a végén átveszi az olvasó is!
• J.K. Rowlingtól az egész Harry Potter sorozat
  A Roxfort, a varászlók, a hipogriffek, a sárkányok, és a többi nem léteznek. Szerencsétlen gyereknek milyen lelki traumát okoz, hogy hiába várja a levelet a varázslóiskolából?
• George R. R. Martin Trónok harca sorozata
  Gyakorlatilag minden szereplő meghal, akit az olvasó megkedvel (meg azok is, akiket nem). A folyamatos veszteségérzet is károsíthatja a fiatalok lelki világát.

A listát bőven folytathatnám még, de szemléltetésnek legyen elég ennyi, mert napestig folytathatnám.
Magam se vagyok óriási költészetkedvelő, Varró Dani se tartozik a kedvenceim közé, mégis azt gondolom, maximálisan igaza volt, amikor ezt mondta:

Számomra az egész ügynek a legnagyobb tanulsága, hogy mégis van egy nem is olyan vékony réteg, amelynek még ez is magas, annyira a szó szerinti olvasás szintjén áll. Nekem erről az Isaura jutott eszembe, ami gyerekkoromban ment a tévében, és hogy a nézők egy része gyűjtött Isaura felszabadításáért, másik részük megdobálta záptojással a gonosz rabszolgatartó Leonciót alakító színészt. Tehát hogy tényleg van egy csomó ember, akiknek nem megy az az egyszerű különbségtétel, hogy van az élet meg van a tévé, vagy van az élet és van az irodalom, és ezek közé hiba egyenlőség­jelet tenni. Az elhíresült vers agyatlan egyszerűsége is tréfa, szándékosan táncol a gagyi pengeélén. Ezt aztán végképp nagyon kevesen ismerték fel a vitatkozók közül, hol­ott a négy szótagos mo­zaik­rímek, mint „jó játék a laptopkábel, / főleg, ha még nem lopták el”, lólába szerintem kilóg. Kicsit ez is bántotta a költői hiúságomat.

Nagyon fontosnak tartom, hogy olvassanak a gyerekek, felnőttek, idősek, kamaszok olyasmit, amit nem kell szó szerint érteni. Annyi mindent tanulhat ilyesmikből az ember: empátiát, együttérzést, humort, a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Komoly baj van, ha egy gyerekvers okoz problémát az átlag magyar olvasónak.