Mars expedíció

Alapvetően nem vagyok egy nagy sci-fi olvasó, valamilyen oknál fogva tegnap mégis a kezembe akadt Andy Weir regénye, A marsi. Szerintem elég sokat elárul, hogy már végeztem is vele, gyakorlatilag egyhuzamban végigolvastam, olyannyira, hogy tegnap (ma) hajnal 4-ig tartott fent.
Nagyon jól sikerült regény, ami ügyesen lavírozik a sci-fi és határain, mivel ha belegondolunk, lehet a nem is olyan távoli jövőről szól!
De miért is ájultak el tőle olyan sokan, még úgy is, hogy legtöbben már látták a filmet olvasás előtt? Nos, íme az én elméletem.

Egy szerethető főszereplő

Értelemszerűen egy olyan regényben, amely egyetlen ember küzdelméről szól, nagyon fontos, hogy az olvasó kötődni tudjon ahhoz az egy emberhez, akivel elég sok időt fog eltölteni a regény olvasása folyamán. Nos, Mark Watney, annak ellenére is, hogy a vezetéknevét egyszerűen nem voltam képes megjegyezni, telitalálat ebből a szempontból.
Annak ellenére is, hogy voltaképp nem sokat tudunk meg róla a marsi élete előttről, minden egyes mondatából átjön a személyisége. Az elbeszéléséből teljesen érezhető, mennyire rátermett, kedves, szórakoztató fickó lehet, voltaképp nincs is szüksége arra az olvasónak, hogy ezt bárki is elmagyarázza. Sok regényből én pontosan ezt hiányolom, ha elmondják, hogy egy szereplőnek milyen a személyisége, legyen is olyan. Mark olyan, anélkül is, hogy ezt bárkinek ki kéne jelentenie.

Átélhető cselekmény

Mindent, ami Markkal történik, azt az olvasó is érzi, átérzi, megérti. Főleg azért, mert Mark egyfajta idegenvezetőként is működik, mindent elmagyaráz, olyan szórakoztató módon, mintha egy ismeretterjesztő film vicces kedvű narrátora lenne. Az olvasó (aki szerintem 10-ből 9-szer olyasvalaki, aki nem ért az űrkutatáshoz) egyszer sem érzi magát elveszettnek az eseményekben, annak ellenére is, hogy megállás nélkül robognak, minden oldalon történik valami új. Külön érdem Mark stílusában, hogy a magyarázatok egyszer sem váltak unalmassá, vagy kioktatóvá. Pont annyit adott, hogy követhető legyen mi történik.
A leírás alapján teljesen úgy éreztem magam, mintha egy filmet néznék. Jól ütemezettek voltak a váltások a szereplők között, remekül osztotta el a szerző a figyelmet térben is időben. A szempontváltás sokszor az izgalom fokozásában is sokat segített, az én idegeimet helyenként például sokkal jobban borzolta az, hogy a "Földről" láttuk, mi is folyik a Marson.
Ami nekem egy külön bónusz volt az az, hogy nem volt az az érzésem, hogy science-fictiont olvasok. Alapból nem szoktam ilyen regényeket olvasni, mert nagyon megfoghatatlan számomra, ennek azonban kifejezetten élet szaga volt. El tudom hinni róla, hogy pár éven belül bekövetkezhet, emiatt pedig nem horkantottam fel néhány űrhajós, űrben manőverezős résznél, ahogy az ilyesmiknél általában szoktam.

Összegzés

Ugyan valószínűleg elég lassú voltam, és valószínűleg a fél világ látta már a filmet, vagy olvasta a könyvet, aki még nem tette, annak mindenképp javaslom. Izgalmas, gyors olvasmány, egy békésebb hétvége alatt teljesen teljesíthető űrkaland. Tizenévesektől 90 évesekig szerintem mindenki megtalálhatja benne az izgalmat és szórakozást.
Én talán most a filmet is megnézem majd.