Bűnös leskelődés
A regény az első oldalaitól kezdve egészen magával ragadja az olvasót, ennek oka pedig nem más, mint a narrációs technika. A mindentudó elbeszélő ugyanis nem csak mesél, hanem ki is szól az olvasónak, gyakorlatilag végigvezeti az eseményeken. Az egész történet is egy az olvasónak szóló figyelmeztetéssel indul: Watch your step, jeep your wits about you; you will need them. (Vigyázz, hová lépsz, tartsd magadnál minden leleményed; szükséged lesz rájuk.)
Folyamatosan irányítja az olvasó figyelmét, mint egy idegenvezető. Maga a narrátor is szereplővé válik a regényben, a legfontosabb kapocs a szereplők és az olvasó közt. Ő pedig ezt ki is használja, folyamatosan játszik azzal, hogy néhol háttérbe vonul, eltűnik, hogy a szereplők is tudjanak érvényesülni, néha pedig váratlanul megjelenik, hogy átrángassa az olvasót valahova máshova.
Annyira intenzíven ránt így be a történet, hogy az olvasó egy ponton már szinte kényelmetlenül érzi magát, mintha leskelődne. Különösen erős ez az érzés akkor, amikor a szókimondóbb, nyersebb részekhez érünk, de erről még úgyis lesz szó.
Én most olvastam először ilyesmit, és teljesen magával ragadott, a könyv talán legnagyobb erősségének gondolom, amiért már önmagában is érdemes belekezdeni.
Oxford Street, London, 1875 |
Londoni látkép
Aki szereti a történelmi regényeket tudja, hogy mennyire fontos az, hogy tájékozódni tudjunk térben és időben, felismerjük, hogy épp merre járunk, szinte halljuk a lovaskocsik zörgését és magunk előtt lássuk a korabeli ruhák minden kis csipkéjét.
Faber regényében ez is megvan, a legapróbb részletig mindent láthatunk, akár azt is, hogy milyen fogamzásgátlási módszereket használtak a korabeli prostituáltak.
Tényleg minden gyönyörű és elborzasztó részét megmutatja a viktoriánus Londonnak, köztük például olyasmiket is, amiket akkoriban se mondtak igazán ki. A Guardian például azt írta a regényről, hogy Dickens ilyet írt volna, ha megtehette volna.
Itt pedig el is értünk ahhoz, ami külön érdekesség: a szexualitás. Mivel a történet főszereplője egy Sugár nevű prostituált, evidens, hogy elég sok a meztelenkedés és a felnőtt tartalom. A test, az érzékek a regény egyik fókusza, és nem épp úgy közelíti meg a dolgot, ahogy azt feltétlenül várnánk. Végtelenül nyers, egyáltalán nem az élvezeteket mutatja meg, sokkal inkább azt, amikor valami nem jó. Emiatt is van az olvasóban egy bizsergő érzés, hogy valamiért egyszerűen semmi nem stimmel.
Betegség
Minél előrébb haladunk a történetben, egyre inkább érezzük azt, hogy egyszerűen senki nem viselkedik úgy, mint kéne. Valahogy minden szereplőben idővel csak azt látjuk, ami nem jó, ami sötét és reménytelen hangulatot kelt.
Ennek ellenére a karakterek a végletekig részletesek, kidolgozottak, érdekesek. Nekem egy ponton olyan hangulatom lett a regény olvasásától, mint amit akkor éreztem, mikor a Requiem egy álomért láttam. Aggdtam értük, segíteni akartam nekik, de esélyem se volt, így csak a teljes reménytelenséget éreztem.
Mindeközben pedig a regény sötét volta ellenére is izgalmas maradt, ķözben pedig nem rugaszkodott el a földtől, valóságos maradt.
Összegzés
Rengeteget tudnék még írni a regényről, de csak annyit mondanék: talán az elmúlt öt évem egyik legjobb olvasmánya volt, az egyik kedvencemmé vált.
Ha már esetleg valaki olvasta, azt is hozzátenném, hogy érdemes megfigyelni, milyen hasonlóságok vannak a Jane Eyre és eközött a regény között.
Kifejezetten csak felnőtteknek ajánlanám, közülük is csak azoknak, akik bírják az erősebb témákat.
A regényből egyébként sorozat is készült, talán arra is érdemes egy pillantást vetni.
No comments:
Post a Comment